"Óh én azt kívánom, hogy inkább csak lefeküdjön mással, mint, hogy szerelmes is legyen."- Vetettem oda hetykén az ebédszünetben a lányoknak. Tavasz volt ekkor, még a csapból is hormonok folytak. Szakításokkal és összejövésekkel volt tele a facebook. Ekkor még nem tudhattuk, de egy lány is pont ez időtájt szakított a barátjával akivel 2 évet volt együtt. De ma már tudjuk, hogy ez a szakítás befolyásolta egész eddigi és ezutáni életünket. Felforgatott mindent, és átírta a szabályokat, megsemmisítve az ígéreteinket, önbecsülésünket. A Mi innentől, csak Én és Ő lett.

Kívántam, hát megadatott....jaaaa nem neeeem az amit kivántam. Nézd meg a mondat első felét benne van, hogy lefeküdjön mással? Benne. Megtörtént? Meg. Többször is. És a második fele a mondatnak: szerelmes is legyen. Mondanom sem kell, ez is megtörtént. Amit kimondasz azzal teremtesz. Abban a pillanatban, hogy ezt kimondtam elképzeltem. Abban a pillanatban, hogy elképzeltem megteremtettem, és csupán csak 3 hónapot váratott magára a dolog...

Ha visszanézem a történéseket, minden egyes tettemmel és mozdulatommal rásegítettem a történésekre. Bár nem volt tudatos, de nem is kontrolláltam a cselekvéseim. Pont akkor nem, amikor a legnagyobb szükség lett volna rá.

Nem. Ne gondolja senki, hogy magamat hibáztatom a történtekért. Természetesen nagyon is tisztában vagyok ki baszta el, De igen is muszáj az önvizsgálat.